Egry József Általános Iskola

Marskaland

Egyszer egy szép napsütötte reggelen, álmosan keltem ki az ágyból.A első pillantást a naptárr vetettem,mely a július 15-ét mutatta.Ez a nap azért volt fontos,mert a barátnőimmel megbeszéltük,hogy elmegyünk valahová.Felöltöztem,és elindultam az udvarra.A barátnőim,már kint vártak.Volt egy titkos kézfogásunk,amit minden nap,mikor találkoztunk,megcsináltuk.                   Én nem tudtam,hogy hová megyünk,de azért izgatottan mentem csukott szemmel, a barátnőim vezetésével.Mikor megérkeztünk,éreztem,hogy a levegőben,valami porszerű dolgot szállít a szél.Hiába kérdeztem,hogy hol vagyunk,nem válaszoltak pajtásaim,csupán a szél suhanását,és a barátnőim halk kuncogását hallottam. Kinyitottam a szemem(gondolom tudod, hogy mit fogok írni),és egy vörös pusztát láttam a szemem előtt.Persze látszott, hogy ez nem az igazi mars. Beléptünk az ,,űrhajóba˝ahol egy űrlény maskarába bújt ember várt minket, aki zöld anyaggal töltött sütit adott.Csak azért fogattam el, mert tudtam, hogy a zöld anyag csak savanyú töltelék volt.Szétnéztünk, és mindenfele különös lények voltak.Elálmosodtunk, ezért ledőltünk aludni.Mikor felébredtem, fogalmam sem volt arról, hogy hány órát aludtunk. Ekkor nem voltam teljesen eszméletemnél.Mire teljesen magamhoz tértem,ugyanazon a helyen találtam magam.Felakrtam ébreszteni a barátnőimet, de láttam, hogy már ébren vannak.Csak egy kérdés volt:hová tűntek az emberek??? Mert csak mi voltunk ott, senki más.Illetve a pincér, aki sütiket adott nekünk.Odamentünk, hogy megkérdezzük, hány óra van.Ő, egy egészen érdekes nyelven beszélt.Előhúzott egy tollat, és egy papírt, majd a következőt írta: Mi igazi űrlények vagyunk, a sütit amit ettetek altatóval töltöttünk meg, hogy elaludjatok, és egy napra elvihessünk titeket a MARSRA!

Furcsa gondolatok jártak a fejemben, mikor idejöttünk, de ez még azon is túl tett.Tátott szájjal néztük a marslakót, aki épp az igazi űrhajót készítette elő, azután így szólt:

-Fáradjatok be,- csodálkoztam, hogy tud beszélni- biztonságos, kényelmes garnitúrákat építettem be!

Beszáltunk.Fura dolgok voltak ott, a falon egy kis kék villigó keretű fénykép volt, amin bizonyára az ő családja volt ábrázolva.És még képzelheted mennyi érdekes dolog, de térjünk a lényegre:furcsa volt.De nekem egyvalami nem volt világos:miért hoz minket egy űrlény a saját bolygójára?! Ez nagyon kiakasztott.Végül félúton vettem a bátorságot és megkérdeztem:

-Legyen szíves Mr. Marslakó úr.....

-Szólíthatsz Vörösnek-szólt közbe.

-Rendben nézd Vörös, nem mintha nem örülnék neki meg minden- magyarázkodtam,-de miért pont minket miért pont te, és miért pont most, miért pont a ti bolygótokra viszel?

-Azért titeket, mert ti vagytok rá a legalkalmasabbak, azért én, mert én egy szállító marslakó vagyok, azért most, mert most fedeztük fel a létezéseteket, azért a mi bolygónkra, mert hová máshová?!

-Ahhhaaaaaa!-lihegtem, pedig még mindig nem volt egyértelmű, de hagytam.

A telefonommal megörökítettem ezt a napot úgy, hogy lefényképeztem.Aztán megérkeztünk , kiszálltunk, és lélegzetelállító látvány tárult elém:a vörös színű talajon a marslakók melyek úgy néztek ki mint Vörös éjjeneztek.

Megmuttattak pár dolgot, például a quantequra-t (kvántekúrát), ami egy nagyon finom mars étel volt.Vagy láttuk még a derchistár-tot(dercsaisztátot), ami egy lebegő kosárpálya volt. Pár hetet töltöttünk el itt, és rengeteg érdekes dolgot láttunk még.Ám végül haza kellett mennünk, mert hiányoztak a szüleink. Elkezdtünk búcsúzni:

-Viszlát kedves marslakók- mentünk végig a szomorú arcú űrlényeken-,hiányozni fogtok nekünk, főleg te Vörös- nyomtunk puszit a homlokára, majd egy könnycseppet ajándékoztunk neki, szószerint, mert igazgyöngy lett belőle. Beszálltunk az űhajóba, integettünk még fél percig, aztán indultunk és fél óra múlva oda is értünk.Kiszálltunk és rögtön ott találtuk magunkat.....hééé ez, ez ugyan az az idő amikor megkaptuk a sütit.Kezdtem érteni, ami a marson pár hét itt csak 1 másodperc.A barátnőimmel elnevettük magunkat, és eldobtuk a sütit, majd hazaindultunk.Otthon ezt a kalandot beleírtam a naplómba, majd a Vörösről készített fényképet is beleragasztottam.Remélem hogy majd még egyszer elutazhatok a MARSRA, (vagy a Holdra).